Így kezdődött!

 2009.08.27-én nem kis szenvedés árán végre megszülettem. Nem voltam túl boldog a dologtól. Nekem nagyon jó volt odabent  a jó melegben, biztonságban. Mindig volt kaja, simogatás és egy-két jó szó. A zene sem volt hangos, nem ijesztgettek a kutyák az ugatásukkal. Szóval annyira jó volt, hogy hiába kérte anya és apa én még maradtam egy kicsit. Pedig aztán sétáltattak, lépcsőt másztak velem, de én nagyon makacs fiúcska vagyok! Engem kérem nem lehet sürgetni! Amikor eljött az ideje (10 nappal később mint vártak) megérkeztem.

Az arcomon is látszik, hogy nagyon nehéz meló volt a születés.