Esti szertartás

Bár én és Álom Manó nem vagyunk igazán jó barátságban, és legszívesebben az egész alvás dolgot úgy, ahogy van kihagynám az életemből, aludni mégiscsak kell. Anya is mindig azt mondja: "Kisfiam, most nem beszélgetünk/játszunk/futkosunk...stb! Aludni kell!"
A könyvben a maci is azt mondja, hogy "nincs unalmasabb dolog a világon, mint a délutáni alvás". Nos, én ezzel a kijelentéssel teljesen egyet is értek, és csak ritkán, és nagy nehézségek árán tudnak rávenni egy kis délutáni szundira.
Estére viszont már eléggé elfáradok, és szívesen le is fekszem, de mindennek meg kell adni a módját.
Az esti szertartásom a következő:
- 19 óra - Anya elkészíti a fürdővizet. Természetesen előtte Nórit is megfürdeti, megeteti, elaltatja, én pedig közben imádott barátom ÁJ (Ipad) társaságát élvezem.
- Elköszönök Ájtól, levetkőzünk, bemegyek a kis kádamba, ahol már várnak a kis pancsi barátaim: polip, teknős, pelikán, kacsa, rákocska,delfin, és a kis palack.
- Anya megmosdat. Hiába mondom neki, hogy "Anya ne!" és, hogy "Anya nem csináld ezt!" mindenemet megsikálja. Azt állítja, hogy a fürdővíz nem játékra való, hanem arra, hogy tiszták legyünk, ezért meg is kell mosakodni. Szerintem viszont az egész úgy butaság, ahogy van!
- Megbeszéljük, hogy le fog menni kakaókáért, nekem pedig addig a kádban kell maradnom, hogy ne vizezzek össze mindent. Természetesen ezt a kérését nagy örömmel teljesítem, hiszen ott vannak a kis barátaim, akikkel játszhatok.
- Amikor megérkezik, minden esetben felteszem neki a 2 legfontosabb kérdést: "Anya mejjöttél? Hoztad kakaókát?" Ez sohasem maradhat ki!
- Elmondom anyának a bűvös szót, amit már vár egy ideje: "Kiszállsz!" és kiszállok... gondolhatnátok barátaim. Természetesen ez sem mehet csak úgy egyszerűen.
- Mindegyik állatkából egyenként kipaszírozzuk a vizet, és feltesszük őket a kis kád szélére.
- Anya leveszi a törölközőmet, a kutyásat, vagy a zebrásat és leguggol hozzám. Én egyenként megfogom az állatokat, egyiket a másik után, és megsétáltatom őket. "Sétja, sétája" szoktam mondogatni közben. Anya pedig a törölközőállattal mindegyiket egyenként, nagy hammal kísérve megeszi, majd a székre köpdösi, mondván, hogy nem is volt olyan finom.
- Na most jövök én. Végre kiszállok a kádból. Anya villámgyorsan töröl. Én pedig az "Anya ne! és az "Ölembe" kifejezéseket kiabálom felváltva. Anya persze mindig jön azzal, hogy vizes vagyok és nem akar ő is az lenni, ezért meg kell törölközni. Vagy a csúnya bacilusokkal ijesztget, amik befészkelhetik magukat a nedvesen maradt hajlataimba. Ez általában bejön.
- Anya végre felvesz az ölébe. Bemegyünk a szobába. Vagy hagyom, hogy anya bepelenkázzon, vagy előtte veszekszünk egy kicsit. Attól függ épp mennyire vagyok pajkos kedvemben.
- Megkapom az elengedhetetlen kakaókát, amit villámgyorsan meg is iszok.
- Kakaó után együtt kiöntjük a vizet a kis kádamból a zuhanyzóba. Mindenképpen nekem is fognom kell a szélét. Volt már, hogy kakaókával a számban rohantam anya után a fürdőszobába, hogy nehogy nélkülem öntse ki a vizet.
- Anya megfelelő pozícióba helyezi a kis kádakat. Én felállok a székre és az állatkáimat egyesével beledobálom a kis kádamba. Egyre jobban célzok. Sokkal már elsőre betalálok.
- A széken maradok. Anya elhúz a mosdóig, ahol kedves tigrises fogkefém egy vidám "Szervusz Pajtikámmal köszönt.
- Együtt hívjuk Szuperegeret, aki a legfincsibb fogkrém. Megérkezik vele a Krokodil is, aki szintén fogkrém, és különböző trükkökkel próbál rávenni, hogy Szuperegér helyett inkább vele mossak fogat. Néha sikerül rávennie, sokszor megsajnálom, de mindig rá kell jönnöm, hogy Krokodilnak borzasztó az íze. Mindenki jóéjszakát puszival visszamegy a helyére.
-Felveszem a pizsamámat. Anya mostanában rá akar venni, hogy próbáljam meg egyedül felvenni. Már egész jól megy.
- Aztán Anya megkér, hogy kapcsoljam le a villanyt, én természetesen felmászok a székre és megteszem, ő pedig közben bekapcsolja Mukit (éjszakai fény).
- Anya mesél valami izgalmas történetet, olyanokat, amik megtörténtek velem. Azt, hogy hogyan ijedtem meg a kisfiútól a játszótéren, hogy hogyan szoktam kiönteni a bubut, hogy simogattam meg a cicákat Pilisen, Miket láttam a Balatonparton, vagy a vadasparkban.
- Ezután Anyával szépen egymáshoz bújva, anyát jól megfülezve lassan elalszom.

Ez történik tehát velem szinte minden este. Csoda, hogy az 1- 1.5 órás szertartás után végül 2 perc alatt elalszom? Persze az is lehet, hogy amiatt van, hogy nap közben már csak hébe-hóba vagyok hajlandó aludni...

Régen Álom Manó még erősebb volt...

Nóri megérkezett

Anyának persze mindig van valami jó kifogása arra, hogy miért is nem írja szorgalmasan a blogomat. Most például azért nem írt sokáig semmit, mert túlságosan elfoglalt. Megszületett ugyanis Nóri.

Bevallom eleinte nem tudtam hova tenni, kicsi volt, nem igazán csinált semmit, csak sírt. Aztán kezdtem megkedvelni. Végülis rájöttem, hogy igazán sok vizet nem zavar, mindig nagyon szépen, fegyelmezetten kivárta, amíg Anya megetetett, megfürdetett, vagy lefektetetett engem aludni, Apa mintha többet játszott volna velem, mint korábban, Anya többet olvasott. Mostanában viszont egyre ambvivalensebbek az érzéseim vele kapcsolatban. Néha nagyon kis aranyos, ahogy fekszik ott a zöld játszószőnyeg alatt, be is szoktam bújni hozzá, hogy megsimogassam, vagy belenyúlkáljak a fülébe,és sokszor nagyon vicces hangokat hallat. Máskor viszont az a gyanúm támad, hogy a játékaimra pályázik. Nem fekszik már olyan szép nyugodtan, mint korábban. Összevissza kalimpál, forgolódik a hátáról a hasára, és időnként vissza is, és közben mindent, amit elér jó elkap, megszorít és megnyálaz. Anya sokszor a kezébe adja 1-1 játékomat, mondván én most úgy sem játszom vele. Olyankor erélyesen figyelmeztetem Anyát: " Nóita nem téri" (azaz Nórika valójában nem kéri, nem is szeretne vele játszani, önmagától eszébe sem jutott volna hozzányúlni, csak Anya állandóan ráerőlteti ezeket a dolgokat). Sokszor elkapja a nadrágom szárát, vagy lapozni akarja a könyvemet, sőt a múltkor még a hajamat is mehúzta! Én persze mindig rászólok: "Nóita nem csináld ezt!" de ő természetesen úgy csinál, mint aki nem érti, és csak Anya segítségével tudok megszabadulni a szorításából. Mi lesz itt még kérem, hova fajulhat tovább ez a viselkedés. Lehet, hogy nemsokára nem állítja meg senki.
Összegezve tehát: Nórika mérkezett, általában szeretem (lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy amint megérkezett hozott magával egy nagy adag legót, szóval mindenképpen jó ponttal indult), de amikor sír, az nagyon idegesítő. Egyelőre elvagyunk, de jobb lesz rajta tartanom a szemem, kíváncsi vagyok mi jön még...