Fülezés

   Biztos ismeritek az amerikai filmekből azt a rendszert, amikor egy embert úgy azonosítanak, hogy egy gép belekukucskál a szemébe és leolvassa a retináját, és csak utána engedi be egy szigorúan titkos helyre. Én nem sok amerikai akciófilmet nézek, de a múltkor a játszótéren mesélte az a gyerek, aki mindenkinek le akarta rúgni a fejét, mert állítólag az most a legmenőbb dolog. Nekem is le akarta, de aztán megkértem, hogy ne csinálja, -  és akkor nem csinálta.
   Na szóval, nekem van egy hasonlóan kifinomult képességem az emberek beazonosítására. Ahogy minden ember szeme más, úgy más minden ember füle is. Leginkább a fül lyukára gondolok, állítólag hallójárat a neve!?
Anya szerint van egy rossz szokásom: mindig, mindenkinek beledugom az ujjam a fülébe. Neve is van: FÜLEZÉS-nek hívjuk. Az alany általában ettől nem olyan boldog, de ez a szükséges rossz, amit a biztonság kedvéért el kell, hogy viseljen. Természetesen az én biztonságom kedvéért. Így azonosítom ugyanis az embereket. Az ujjam olyannyira kifinomult, hogy képes a hallójárat szélessége, hosszúsága, hőmérséklete alapján megállapítani, hogy biztosan azzal az emberrel vagyok-e  kapcsolatban, akire számítok, vagy annak egy szinte tökéletes hasonmásával, klónjával. Ezt amilyen gyakran csak tehetem, ellenőrzöm. Amikor valaki megölel, felvesz az ölébe, alvás előtt, félálomban is. Sosem tudhatom biztosan, hogy akit ilyen közel engedtem magamhoz, vagy az ágyamba engedtem, az az ember-e akire gondolok. Ezért ellenőrzöm újra, meg újra, meg újra...  Sajnos nincs mindenkinek ilyen ördögien kifinomult képessége, de ha megnövök kifejlesztek egy eszközt, és onnantól kezdve mindenki egyszerűen azonosítható lesz a füle alapján. Jól hangzik ugye? Ne is gondoljatok rá, hogy ellopjátok az ötletet!! Már rég levédettem.

Itt épp a kishúgom, Nóri személyi azonosságát ellenőrzöm.

Nálam járt a Télapó

Volt nálam a télapó. Nagyon sok mindent hozott, és beletette a csizmámba, meg mellé, mivel tényleg nagyon sok dolog volt. Szétszórt fickó lehet. Nem tudhatja pontosan, hogy hol lakom, mert mindkét Mamához is vitt nekem csomagot. Végül is igaza van. Valamelyiket csak megkapom. Szerencsére a Mamák el is hozták, úgyhogy annyi édességet kaptam, hogy nem is tudtam megszámolni. A jó öreg piros ruhás mindenre gondolt. Egy könyvet is kaptam tőle, amiben sok kép és történet van róla, és a manóiról. Mióta jól megtöltötte a csizmácskámat sokkal hálásabban, és gyakrabban olvasgatom, és olvastatom a történeteit. Bár a könyvben azt írják, hogy a télapó karácsonykor jön, de Anya azt mondta, hogy a magyar gyerekeknek karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot. A Télapónak azért kell korábban jönnie. Szerintem akkor a magyar gyerekek biztos mind nagyon jók, jobbak, mint a többiek, mert nekünk a Télapó is, és a Jézuska is hoz ajándékot. Szeretek magyar gyerek lenni!
Meg is tanultam néhány Télapó csalogató dalt. Először nem nagyon volt kedvem hozzá, de Anya azt mondta, hogy ha nem tanuljuk meg addig, amíg érkezik a jó öreg, akkor nem fogja tudni, hogy ebben a házban is gyerek van, és nem fog hozni semmit sem. Emiatt napokig csak énekeltem, biztos ami biztos... Meg is lett az eredménye!

Hallgassátok ti is!

Katt ide: http://www.facebook.com/photo.php?v=2403945742971&set=vb.1380934788&type=2&theater

Máté szótár

Egyre szebben és tisztábban beszélek. Korábban azért sokszor szótárra lett volna szükség, hogy Anyán kívül más is megértsen. Íme néhány nyelvújító törekvéseim közül:
Idem= Igen
Mem= Nem
Joc= Jó
Oroszbám= Oroszlán
Baboly= Bagoly
Tatóta, vagy mostanában Tataróta= Kakaóka
Elosaja, mostanában Elolvasni= Olvasd el!
Alutisz = Aludni
Inna-inna = Kérek inni
Szere Apa, mostanában nagyon szeretlek tégedetet= Szeretlek Apa
Anya deje fogi deje Nóita! = Anya gyere fogd meg a Nórikát, mert sír!

A felszólító módot, egyszerűen csak főnévi igenévvel fejezem ki:
Elolvasni! Aludni! Menni ki! Jönni játszani te! Fogni Nóitát!

Szösszenetek

Állandóan szórakoztatom Anyát a furcsa, kedves és vicces beszólásaimmal:

Felteszek egy kérdést, és gyorsan meg is válaszolom. Hallok valami hangot.
- "Mi vót? Én nem tudom azt mi vót. Motor vót!?"

Anya kicsit bogárfóbiás lett mostanában, és amint lát egyet a rózsaszín papucsával jól elveri és kiteszi az erkélyre, vagy az udvarra. Én természetesen hűen ápolom ezt a családi hagyományt. Épp egy szöszt püffölök iszonyatosan a fent említett papuccsal.
-Kisfiam mit csinálsz?
-"Ott van bodár. Megcsíp engemet!"

Játszok a szobában a játékokkal. Épp a cicával és a macival beszélgetek.
-Cica mi a baj? Szomorú vagy?
-Idem! Ühü-ühü, büdös vagyok.

Mama nagyon gyakran kérdezi meg, hogy nem szeretnék-e ráülni a bilikére. Erélyesen felszólítom, hogy ezt hagyja abba:
-"Nem mondod Mama bilitére!"

A gyógyító puszi mindig csillapítja a fájdalmam. Ha beütöm magam mindig szólok:
-Anya! Be ütöttem madam! Megpusziod?

Természetesen nem csak az ütésből eredő fájdalmat gyógyítja. Sokszor annyira belemerülök a játékba, hogy elfelejtek szólni, hogy bekakiltam. Sőt sokszor egyenesen letagadom. Anya a múltkor is kifakadt miatta:
-Máté, miért nem szóltál, hogy bekakiltál? Kicsípte a kaki a feneked. Fáj?
- Idem fáj. Megpusziod?
- Persze, de azért előtte letörlöm róla a kakit jó?
-Lendben!

Ha szólok is a kaki miatt, próbálok kicsit javítani a helyzeten és csak a pisit vallom be:
-Anya pisis vagyok.
Mostanában időnként mégis bevallom, vagy ha már kiderült kommentálom az eseményeket:
- "Van csípős kaki pelusban."





 

Szerintem Anya túl sokat eszik

Mostanában jöttem rá, hogy Anya túl sokat eszik. Ami a legrosszabb, mindent eleszik előlem, legalábbis megpróbálja. Mióta erre rájöttem szemfülesebb vagyok, és amint észreveszem rögtön kiabálok is neki :"Nem Te! Nem Te."
 A múltkor például épp kekszet eszegettem, erre alattomos módon kivett egyet a zacskóból és bedobta a szájába. Szerencsére résen voltam. Azonnal belenyúltam a szájába, kikapartam a falatot, és természetesen meg is ettem, hiszen az én kekszem nem az övé! Aztán a ropival is ezt csinálta. Sajnos akkor ő gyorsabb volt, mire észbe kaptam megrágta és le is nyelte. Mondogatta, hogy ott van a többi a zacskóban, persze én az egészet kiborítottam a földre, hogy tanuljon belőle. Szerinte hisztiztem, szerintem viszont teljesen jogos volt a felháborodásom.

A következő eset: épp vajas kenyeret eszegettem. Egy kis kenyérhéjat csócsáltam, amit aztán a tenyerébe köptem megőrzésre. Erre mit látok: azt is be akarja falni! Persze azt állította, hogy csak megvakarta az orrát azzal a kezével, de én biztos vagyok benne, hogy a csócsált kenyérhéjamra pályázott. Ezt elhiszitek, még azt is elenné előlem. Én persze hatalmas "Nem te!" felkiáltással rávetettem magam és gyorsan betömtem a számba a megőrzésre adott falatot. Többet nem bízom rá az ételt az bisztos!

Esti szertartás

Bár én és Álom Manó nem vagyunk igazán jó barátságban, és legszívesebben az egész alvás dolgot úgy, ahogy van kihagynám az életemből, aludni mégiscsak kell. Anya is mindig azt mondja: "Kisfiam, most nem beszélgetünk/játszunk/futkosunk...stb! Aludni kell!"
A könyvben a maci is azt mondja, hogy "nincs unalmasabb dolog a világon, mint a délutáni alvás". Nos, én ezzel a kijelentéssel teljesen egyet is értek, és csak ritkán, és nagy nehézségek árán tudnak rávenni egy kis délutáni szundira.
Estére viszont már eléggé elfáradok, és szívesen le is fekszem, de mindennek meg kell adni a módját.
Az esti szertartásom a következő:
- 19 óra - Anya elkészíti a fürdővizet. Természetesen előtte Nórit is megfürdeti, megeteti, elaltatja, én pedig közben imádott barátom ÁJ (Ipad) társaságát élvezem.
- Elköszönök Ájtól, levetkőzünk, bemegyek a kis kádamba, ahol már várnak a kis pancsi barátaim: polip, teknős, pelikán, kacsa, rákocska,delfin, és a kis palack.
- Anya megmosdat. Hiába mondom neki, hogy "Anya ne!" és, hogy "Anya nem csináld ezt!" mindenemet megsikálja. Azt állítja, hogy a fürdővíz nem játékra való, hanem arra, hogy tiszták legyünk, ezért meg is kell mosakodni. Szerintem viszont az egész úgy butaság, ahogy van!
- Megbeszéljük, hogy le fog menni kakaókáért, nekem pedig addig a kádban kell maradnom, hogy ne vizezzek össze mindent. Természetesen ezt a kérését nagy örömmel teljesítem, hiszen ott vannak a kis barátaim, akikkel játszhatok.
- Amikor megérkezik, minden esetben felteszem neki a 2 legfontosabb kérdést: "Anya mejjöttél? Hoztad kakaókát?" Ez sohasem maradhat ki!
- Elmondom anyának a bűvös szót, amit már vár egy ideje: "Kiszállsz!" és kiszállok... gondolhatnátok barátaim. Természetesen ez sem mehet csak úgy egyszerűen.
- Mindegyik állatkából egyenként kipaszírozzuk a vizet, és feltesszük őket a kis kád szélére.
- Anya leveszi a törölközőmet, a kutyásat, vagy a zebrásat és leguggol hozzám. Én egyenként megfogom az állatokat, egyiket a másik után, és megsétáltatom őket. "Sétja, sétája" szoktam mondogatni közben. Anya pedig a törölközőállattal mindegyiket egyenként, nagy hammal kísérve megeszi, majd a székre köpdösi, mondván, hogy nem is volt olyan finom.
- Na most jövök én. Végre kiszállok a kádból. Anya villámgyorsan töröl. Én pedig az "Anya ne! és az "Ölembe" kifejezéseket kiabálom felváltva. Anya persze mindig jön azzal, hogy vizes vagyok és nem akar ő is az lenni, ezért meg kell törölközni. Vagy a csúnya bacilusokkal ijesztget, amik befészkelhetik magukat a nedvesen maradt hajlataimba. Ez általában bejön.
- Anya végre felvesz az ölébe. Bemegyünk a szobába. Vagy hagyom, hogy anya bepelenkázzon, vagy előtte veszekszünk egy kicsit. Attól függ épp mennyire vagyok pajkos kedvemben.
- Megkapom az elengedhetetlen kakaókát, amit villámgyorsan meg is iszok.
- Kakaó után együtt kiöntjük a vizet a kis kádamból a zuhanyzóba. Mindenképpen nekem is fognom kell a szélét. Volt már, hogy kakaókával a számban rohantam anya után a fürdőszobába, hogy nehogy nélkülem öntse ki a vizet.
- Anya megfelelő pozícióba helyezi a kis kádakat. Én felállok a székre és az állatkáimat egyesével beledobálom a kis kádamba. Egyre jobban célzok. Sokkal már elsőre betalálok.
- A széken maradok. Anya elhúz a mosdóig, ahol kedves tigrises fogkefém egy vidám "Szervusz Pajtikámmal köszönt.
- Együtt hívjuk Szuperegeret, aki a legfincsibb fogkrém. Megérkezik vele a Krokodil is, aki szintén fogkrém, és különböző trükkökkel próbál rávenni, hogy Szuperegér helyett inkább vele mossak fogat. Néha sikerül rávennie, sokszor megsajnálom, de mindig rá kell jönnöm, hogy Krokodilnak borzasztó az íze. Mindenki jóéjszakát puszival visszamegy a helyére.
-Felveszem a pizsamámat. Anya mostanában rá akar venni, hogy próbáljam meg egyedül felvenni. Már egész jól megy.
- Aztán Anya megkér, hogy kapcsoljam le a villanyt, én természetesen felmászok a székre és megteszem, ő pedig közben bekapcsolja Mukit (éjszakai fény).
- Anya mesél valami izgalmas történetet, olyanokat, amik megtörténtek velem. Azt, hogy hogyan ijedtem meg a kisfiútól a játszótéren, hogy hogyan szoktam kiönteni a bubut, hogy simogattam meg a cicákat Pilisen, Miket láttam a Balatonparton, vagy a vadasparkban.
- Ezután Anyával szépen egymáshoz bújva, anyát jól megfülezve lassan elalszom.

Ez történik tehát velem szinte minden este. Csoda, hogy az 1- 1.5 órás szertartás után végül 2 perc alatt elalszom? Persze az is lehet, hogy amiatt van, hogy nap közben már csak hébe-hóba vagyok hajlandó aludni...

Régen Álom Manó még erősebb volt...

Nóri megérkezett

Anyának persze mindig van valami jó kifogása arra, hogy miért is nem írja szorgalmasan a blogomat. Most például azért nem írt sokáig semmit, mert túlságosan elfoglalt. Megszületett ugyanis Nóri.

Bevallom eleinte nem tudtam hova tenni, kicsi volt, nem igazán csinált semmit, csak sírt. Aztán kezdtem megkedvelni. Végülis rájöttem, hogy igazán sok vizet nem zavar, mindig nagyon szépen, fegyelmezetten kivárta, amíg Anya megetetett, megfürdetett, vagy lefektetetett engem aludni, Apa mintha többet játszott volna velem, mint korábban, Anya többet olvasott. Mostanában viszont egyre ambvivalensebbek az érzéseim vele kapcsolatban. Néha nagyon kis aranyos, ahogy fekszik ott a zöld játszószőnyeg alatt, be is szoktam bújni hozzá, hogy megsimogassam, vagy belenyúlkáljak a fülébe,és sokszor nagyon vicces hangokat hallat. Máskor viszont az a gyanúm támad, hogy a játékaimra pályázik. Nem fekszik már olyan szép nyugodtan, mint korábban. Összevissza kalimpál, forgolódik a hátáról a hasára, és időnként vissza is, és közben mindent, amit elér jó elkap, megszorít és megnyálaz. Anya sokszor a kezébe adja 1-1 játékomat, mondván én most úgy sem játszom vele. Olyankor erélyesen figyelmeztetem Anyát: " Nóita nem téri" (azaz Nórika valójában nem kéri, nem is szeretne vele játszani, önmagától eszébe sem jutott volna hozzányúlni, csak Anya állandóan ráerőlteti ezeket a dolgokat). Sokszor elkapja a nadrágom szárát, vagy lapozni akarja a könyvemet, sőt a múltkor még a hajamat is mehúzta! Én persze mindig rászólok: "Nóita nem csináld ezt!" de ő természetesen úgy csinál, mint aki nem érti, és csak Anya segítségével tudok megszabadulni a szorításából. Mi lesz itt még kérem, hova fajulhat tovább ez a viselkedés. Lehet, hogy nemsokára nem állítja meg senki.
Összegezve tehát: Nórika mérkezett, általában szeretem (lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy amint megérkezett hozott magával egy nagy adag legót, szóval mindenképpen jó ponttal indult), de amikor sír, az nagyon idegesítő. Egyelőre elvagyunk, de jobb lesz rajta tartanom a szemem, kíváncsi vagyok mi jön még...

Beszélni tanulok- ha egy szó nem elég

Nemrég Fonyódon töltöttem néhány napot, ahol megtanultam, hogy engem nem simán csak Máténak, hanem Beliczky Máténak hivnak, ugye szerintem franciásan továbbra is jobban hangzik.
Bemutatkozom tehát, a nevem Belicisz Matisz. Természetesen ebből következett, hogy a család azon ágának mindegyikét Belicisznek hivják, úgy mint Belicisz Apa, Belicisz Mama, Belicisz Papa, Belicisz Juda, Belicisz Nona, akkor is ha esetleg nem úgy hivják őket valójában.
A nagypapák megkülönböztetésével nem volt gond, az egyiket Papának, a másikat Gyapának hivják, de a Mamáknak egy ideig ugyanaz volt a nevük. Nemrég azomban elmesélték, hogy az egyik mamát Erszi Mamának hivják ahogy én hivom Ezis Mama. Miután Fonyódon mindenki Belicisz, ezért gondoltam Pilisen biztos mindenki Erzsi. Erzsi/Ezis Gyapa, Ezis Babu,
Ezis Sz Sz.
Ezután a felismerés után kezdődött a nagy szóösszekapcsolási mánia. Panda Maci - Borisz mellett a másik kedvenc plüssállatom, a harmadik pedig Öcsi, - kicsi bady, ahogy Anya hivja a kis alul kapcsolós ruhámat, ami sohasem hiányozhat rólam, nehogy megfázzon a derekam...
Néhány fontos szót már korábban megtanultam, pl. üres, meleg, mem (nem), nincs, - ez utóbbi kettőt előszeretettel alkalmazom párban, ha azt kérdezik, hogy van-e kaki a pelusban -pelus természetesen.
Mostanában ezeket pakolom össze egy másik, már ismert, vagy esetleg most tanult szóval: gyere pelus, nem meleg, pot jó (pont jó), esetleg pont jó meleg, gyere Anya, gyere most, és amivel Anyát most megijesztettem, hogy ebéd közben közöltem vele, hogy 'meleg répa, és meleg gombóc' (májgombóc leves volt az ebéd), aztán -  látva Anya arcán az ijedtsége, hogy esetleg túl meleg ételt tett elém - hozzátettem, hogy 'pont jó meleg'
Igy halad tehát a beszédfejlődésem. Napról napra egyre többet tudok közölni a körülöttem lévő felnőttekkel, akik az én korábbi, sokkal fejlettebb nyelvemet nem értik, ezért kénytelen vagyok én megtanulni  az övéket...

Beszélni tanulok- az első szó

'Deje!' - igen, ez volt az első szavam. Ugye, amit az ember elég sokat hall, azt megjegyzi, Anya pedig állandóan ezt szajkózta. Gyere menjünk ide, gyere csináljuk ezt vagy azt, persze én általában nem mentem, de vitt, szóval nem volt apelláta. A következő szó Apa nagy örömére az 'Apa' volt. Az 'Anyát' még jó sokáig nem mondtam, Anya persze azzal nyugtatta magát, hogy a 'ny' milyen nehéz hang, ha Maminak hivatná magát már rég mondtam volna. Valójában ez volt a bünti, amiért nem vezette szorgalmasan a blogomat. Nemsokára jöttek a családtagok pl.: Mama, Papa, és a szokásos első szavak, Baba, Pápá,

A következő kör az általam szeretett dolgok köre: Bubu (Kubu bio gyerekital), Rudi (túró rudi), puszi (pufi, de a puszit ugyanigy mondom, Anya mostanában mesélte el a különbséget közöttük, és értem is, csak szó közben az f-et olyan nehéz kimondani). Az 'r'el nem nagyon van problémám Anya és főleg Apa nagy örömére (neki ugyanis még mindig akad vele egy kis gondja).

Persze nem kinoztam Anyát nagyon sokáig, nemsokára ő is megkapta az oly várva várt szót : 'Anya' először persze 'Ana' változatban.
Az Anya, Apa, Mama...stb, valamint a Bubu analógiájára épitve alakitottam át a családtagok neveit egy sokkal szebb és számomra sokkal érthetőbb alakra. Igy lett Juditból Juda, Norbiból Nora, vagy Nona, Barbiból Babu, Nagyapa általában egyszerűen Gyapa, Szilvi sem járt jól, őt egyszerűen Sz Sz-nek hivom. A saját nevemet túl egyszerű hangzásúnak találtam, a sokkal szebb és franciásabb hangzású Matisz-t választottam helyette. Bár az is lehet, hogy kedvenc plussállatom Borisz ihletett meg. Borisz is Bora-ként kezdte a pályafutását. Kedvenc plüss kutyusom Juda Borisz nevű kutyája után kapta a nevét. Miután Anya azt mesélte, hogy az én plüss kutyám megvéd egem mindentől, főleg a hangos és ijesztő igazi kutyáktól, méltónak találtatott, hogy a rendes nevét megtanuljam, azóta Borisznak hivom, magamat pedig Matisznak.
Természetesen a következő szavak a kedvenc tevékenyságekhez kapcsolódnak : moto (motor), autó, burág (virág), cipö (cipő), Némó, ropa (ropi), tecc (keksz), alma,

Újra itt

Anya sajnos mégsem bizonyult olyan szorgalmas szócsőnek, mint gondoltam. Nehogy azt higyjétek, hogy én nem nyilatkoztattam ki elégszer a bölcsességemet, nem ez történt. Anya húzta mindig az időt. Most hányingere van, most nagyon fáradt, most vizsgára készül, vagy vizsgázik, most a laptopja nem működik, az ipad-en pedig olyan lassú és nehéz irni (sajnos a hosszú i elbújt). Mielőtt kérdeznétek, nem, a laptopját nem én rontottam el! Az a néhány billentyű, amit eltűntettem nem rontott sokat az állapotán. Merő jóindulatból vettem ki őket egyébként. Igy szeretném  szorgalmazni, hogy megtanuljon vakon irni. Szóval, ma végre rávettem, hogy irja tovább a nektek szánt  üzeneteimet és tanulságos történeteimet. Jól ráijesztettem. Elkezdtem szóösszetételekben beszélni. Szerinte ugyanis az egyik legnagyobb, legfontosabb és legizgalmasabb változáson megyek most át, amióta hat hónaposan felhúztam magam az asztalnál, és körülötte kezdtem el szaladgálni. Biztonsági intézkedésként jól körülpakolták az asztal puha szivacsokkal, hogy ne legyen minden nap újabb lila folt a fejemen (amúgy nem tudom mis volt ezzel a baj, a lila kifejezetten jól áll nekem, erről majd képet is mutatok...). Persze akkor sem hagytam, hogy keretek közé szoritsanak és két hónap múlva a bútorokat elengedve kezdtem el szaladgálni, és azóta is mindenhova futva megyek.
Visszatérve tehát az eredeti történethez: Anya nagyon megijedt, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdek majd folyékonyan beszélni, és ő lemarad, nem jegyzi fel az apró fejlődési lépéseket, később pedig már nem fog emlékezni rájuk (ismerve Anya memóriáját, ez abszolút jogos félelem egyébként a részéről)
Szóval a legfontosabb történés az életemben mostanság, hogy beszélni tanulok.