Beszélni tanulok- ha egy szó nem elég

Nemrég Fonyódon töltöttem néhány napot, ahol megtanultam, hogy engem nem simán csak Máténak, hanem Beliczky Máténak hivnak, ugye szerintem franciásan továbbra is jobban hangzik.
Bemutatkozom tehát, a nevem Belicisz Matisz. Természetesen ebből következett, hogy a család azon ágának mindegyikét Belicisznek hivják, úgy mint Belicisz Apa, Belicisz Mama, Belicisz Papa, Belicisz Juda, Belicisz Nona, akkor is ha esetleg nem úgy hivják őket valójában.
A nagypapák megkülönböztetésével nem volt gond, az egyiket Papának, a másikat Gyapának hivják, de a Mamáknak egy ideig ugyanaz volt a nevük. Nemrég azomban elmesélték, hogy az egyik mamát Erszi Mamának hivják ahogy én hivom Ezis Mama. Miután Fonyódon mindenki Belicisz, ezért gondoltam Pilisen biztos mindenki Erzsi. Erzsi/Ezis Gyapa, Ezis Babu,
Ezis Sz Sz.
Ezután a felismerés után kezdődött a nagy szóösszekapcsolási mánia. Panda Maci - Borisz mellett a másik kedvenc plüssállatom, a harmadik pedig Öcsi, - kicsi bady, ahogy Anya hivja a kis alul kapcsolós ruhámat, ami sohasem hiányozhat rólam, nehogy megfázzon a derekam...
Néhány fontos szót már korábban megtanultam, pl. üres, meleg, mem (nem), nincs, - ez utóbbi kettőt előszeretettel alkalmazom párban, ha azt kérdezik, hogy van-e kaki a pelusban -pelus természetesen.
Mostanában ezeket pakolom össze egy másik, már ismert, vagy esetleg most tanult szóval: gyere pelus, nem meleg, pot jó (pont jó), esetleg pont jó meleg, gyere Anya, gyere most, és amivel Anyát most megijesztettem, hogy ebéd közben közöltem vele, hogy 'meleg répa, és meleg gombóc' (májgombóc leves volt az ebéd), aztán -  látva Anya arcán az ijedtsége, hogy esetleg túl meleg ételt tett elém - hozzátettem, hogy 'pont jó meleg'
Igy halad tehát a beszédfejlődésem. Napról napra egyre többet tudok közölni a körülöttem lévő felnőttekkel, akik az én korábbi, sokkal fejlettebb nyelvemet nem értik, ezért kénytelen vagyok én megtanulni  az övéket...

Beszélni tanulok- az első szó

'Deje!' - igen, ez volt az első szavam. Ugye, amit az ember elég sokat hall, azt megjegyzi, Anya pedig állandóan ezt szajkózta. Gyere menjünk ide, gyere csináljuk ezt vagy azt, persze én általában nem mentem, de vitt, szóval nem volt apelláta. A következő szó Apa nagy örömére az 'Apa' volt. Az 'Anyát' még jó sokáig nem mondtam, Anya persze azzal nyugtatta magát, hogy a 'ny' milyen nehéz hang, ha Maminak hivatná magát már rég mondtam volna. Valójában ez volt a bünti, amiért nem vezette szorgalmasan a blogomat. Nemsokára jöttek a családtagok pl.: Mama, Papa, és a szokásos első szavak, Baba, Pápá,

A következő kör az általam szeretett dolgok köre: Bubu (Kubu bio gyerekital), Rudi (túró rudi), puszi (pufi, de a puszit ugyanigy mondom, Anya mostanában mesélte el a különbséget közöttük, és értem is, csak szó közben az f-et olyan nehéz kimondani). Az 'r'el nem nagyon van problémám Anya és főleg Apa nagy örömére (neki ugyanis még mindig akad vele egy kis gondja).

Persze nem kinoztam Anyát nagyon sokáig, nemsokára ő is megkapta az oly várva várt szót : 'Anya' először persze 'Ana' változatban.
Az Anya, Apa, Mama...stb, valamint a Bubu analógiájára épitve alakitottam át a családtagok neveit egy sokkal szebb és számomra sokkal érthetőbb alakra. Igy lett Juditból Juda, Norbiból Nora, vagy Nona, Barbiból Babu, Nagyapa általában egyszerűen Gyapa, Szilvi sem járt jól, őt egyszerűen Sz Sz-nek hivom. A saját nevemet túl egyszerű hangzásúnak találtam, a sokkal szebb és franciásabb hangzású Matisz-t választottam helyette. Bár az is lehet, hogy kedvenc plussállatom Borisz ihletett meg. Borisz is Bora-ként kezdte a pályafutását. Kedvenc plüss kutyusom Juda Borisz nevű kutyája után kapta a nevét. Miután Anya azt mesélte, hogy az én plüss kutyám megvéd egem mindentől, főleg a hangos és ijesztő igazi kutyáktól, méltónak találtatott, hogy a rendes nevét megtanuljam, azóta Borisznak hivom, magamat pedig Matisznak.
Természetesen a következő szavak a kedvenc tevékenyságekhez kapcsolódnak : moto (motor), autó, burág (virág), cipö (cipő), Némó, ropa (ropi), tecc (keksz), alma,

Újra itt

Anya sajnos mégsem bizonyult olyan szorgalmas szócsőnek, mint gondoltam. Nehogy azt higyjétek, hogy én nem nyilatkoztattam ki elégszer a bölcsességemet, nem ez történt. Anya húzta mindig az időt. Most hányingere van, most nagyon fáradt, most vizsgára készül, vagy vizsgázik, most a laptopja nem működik, az ipad-en pedig olyan lassú és nehéz irni (sajnos a hosszú i elbújt). Mielőtt kérdeznétek, nem, a laptopját nem én rontottam el! Az a néhány billentyű, amit eltűntettem nem rontott sokat az állapotán. Merő jóindulatból vettem ki őket egyébként. Igy szeretném  szorgalmazni, hogy megtanuljon vakon irni. Szóval, ma végre rávettem, hogy irja tovább a nektek szánt  üzeneteimet és tanulságos történeteimet. Jól ráijesztettem. Elkezdtem szóösszetételekben beszélni. Szerinte ugyanis az egyik legnagyobb, legfontosabb és legizgalmasabb változáson megyek most át, amióta hat hónaposan felhúztam magam az asztalnál, és körülötte kezdtem el szaladgálni. Biztonsági intézkedésként jól körülpakolták az asztal puha szivacsokkal, hogy ne legyen minden nap újabb lila folt a fejemen (amúgy nem tudom mis volt ezzel a baj, a lila kifejezetten jól áll nekem, erről majd képet is mutatok...). Persze akkor sem hagytam, hogy keretek közé szoritsanak és két hónap múlva a bútorokat elengedve kezdtem el szaladgálni, és azóta is mindenhova futva megyek.
Visszatérve tehát az eredeti történethez: Anya nagyon megijedt, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdek majd folyékonyan beszélni, és ő lemarad, nem jegyzi fel az apró fejlődési lépéseket, később pedig már nem fog emlékezni rájuk (ismerve Anya memóriáját, ez abszolút jogos félelem egyébként a részéről)
Szóval a legfontosabb történés az életemben mostanság, hogy beszélni tanulok.