Mostanában állandóan szerepjátékosat játszunk. Az oviból hazafelé, miközben anya főz, miközben az udvaron futkosunk. Nem kell hozzá semmilyen eszköz, sőt, mégcsak komolyan eljátszani sem kell feltétlenül. Megteszi, ha Anya főzve lesz szakács néni, óvó néni, vaddisznó, királylány. Csak beszélnie kell. Nem meglepő tehát, hogy a következő jelenet is eközben zajlott.
- Játsszunk olyat, hogy én leszek a szakácsbácsi, te pedig az ember!
- Jó, kisfiam, majd mindjárt fent játszunk.
- Nem! Itt lent szeretnék!
-Fel kell menni fürdeni, majd fent füdrés közben játszunk.
Elindulok felfelé a lépcsőn, és gondolatban végigfutom, hogy milyen ellenkezési lehetőségeim vannak. Hirtelen sírást immitálok, de még mielőtt Anya bármit reagálna rá, rájövök, hogy már fel is értünk, ezért abbahagyom, és mérgesen jól visszaszólok Anyának.
- Na jó, akkor fent játsszunk! Ha téged nem érdekel amit szeretnék, akkor egyed meg a macskát!
2012. december 15., szombat
Kaki kérdés
A pisi és a kaki az enyém, és legszívesebben nem is szabadulnék meg tőle, de hát kell. Anya pedig mindig leszid, ha nem a megfelelő helyre kerülnek ezek a dolgok.
A múltkor előadott egy elég hihetetlennek tűnő sztorit arról, hogy a kaki nagyon szeretne bemenni a wc-be, mert ott várják a barátai, akikkel együtt játszhat. Persze nem nagyon hittem el. Megkérdeztem, hogy pontosan miket játszanak, ott van-e a családja is, és még jópár dolgot a kakik wc-beli életével kapcsolatban.Minden kérdésemre válaszolni tudott, úgyhogy egyelőre lezártnak tekintem a dolgot. Ettől függetlenül továbbra is úgy gondolom, hogy nálam van a legjobb helyen.
Anya onnan tudja, hogy kakilnom kell, hogy lábujjhegyen, a fenekemet alaposan összeszorítva futkosok föl-alá.
Ilyenkor általában elhangzik a kérdés- ugye-, hogy kakilnom kell-e. Én ezt természetesen letagadom. Erre jön a felszólítás, hogy mivel látja rajtam, hogy kakilnom kell, azonnal menjek és üljek a wc-re.
Én még mindig megpróbálom húzni az időt.
-Nem kell kakiklnom, csak egy kicsit futkosok.
Amikor felemeli a hangját, hogy azonnal üljek a wc-re, és ezt megerősítve a kezemnél fogva odahúz, tudom, hogy ezt bizony már nem lehet elkerülni.
-Jól van, nem bánom! - felkiáltással nyugtázom, hogy bizony sikerült meggyőznie.
Azért gyakran magamtól is elmegyek, igaz, kihúzom ameddig lehet.
Időnként előfordul, hogy ki-kilóg a vége...
A múltkor előadott egy elég hihetetlennek tűnő sztorit arról, hogy a kaki nagyon szeretne bemenni a wc-be, mert ott várják a barátai, akikkel együtt játszhat. Persze nem nagyon hittem el. Megkérdeztem, hogy pontosan miket játszanak, ott van-e a családja is, és még jópár dolgot a kakik wc-beli életével kapcsolatban.Minden kérdésemre válaszolni tudott, úgyhogy egyelőre lezártnak tekintem a dolgot. Ettől függetlenül továbbra is úgy gondolom, hogy nálam van a legjobb helyen.
Anya onnan tudja, hogy kakilnom kell, hogy lábujjhegyen, a fenekemet alaposan összeszorítva futkosok föl-alá.
Ilyenkor általában elhangzik a kérdés- ugye-, hogy kakilnom kell-e. Én ezt természetesen letagadom. Erre jön a felszólítás, hogy mivel látja rajtam, hogy kakilnom kell, azonnal menjek és üljek a wc-re.
Én még mindig megpróbálom húzni az időt.
-Nem kell kakiklnom, csak egy kicsit futkosok.
Amikor felemeli a hangját, hogy azonnal üljek a wc-re, és ezt megerősítve a kezemnél fogva odahúz, tudom, hogy ezt bizony már nem lehet elkerülni.
-Jól van, nem bánom! - felkiáltással nyugtázom, hogy bizony sikerült meggyőznie.
Azért gyakran magamtól is elmegyek, igaz, kihúzom ameddig lehet.
Időnként előfordul, hogy ki-kilóg a vége...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)