Mostanában állandóan szerepjátékosat játszunk. Az oviból hazafelé, miközben anya főz, miközben az udvaron futkosunk. Nem kell hozzá semmilyen eszköz, sőt, mégcsak komolyan eljátszani sem kell feltétlenül. Megteszi, ha Anya főzve lesz szakács néni, óvó néni, vaddisznó, királylány. Csak beszélnie kell. Nem meglepő tehát, hogy a következő jelenet is eközben zajlott.
- Játsszunk olyat, hogy én leszek a szakácsbácsi, te pedig az ember!
- Jó, kisfiam, majd mindjárt fent játszunk.
- Nem! Itt lent szeretnék!
-Fel kell menni fürdeni, majd fent füdrés közben játszunk.
Elindulok felfelé a lépcsőn, és gondolatban végigfutom, hogy milyen ellenkezési lehetőségeim vannak. Hirtelen sírást immitálok, de még mielőtt Anya bármit reagálna rá, rájövök, hogy már fel is értünk, ezért abbahagyom, és mérgesen jól visszaszólok Anyának.
- Na jó, akkor fent játsszunk! Ha téged nem érdekel amit szeretnék, akkor egyed meg a macskát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése