Fülezés

   Biztos ismeritek az amerikai filmekből azt a rendszert, amikor egy embert úgy azonosítanak, hogy egy gép belekukucskál a szemébe és leolvassa a retináját, és csak utána engedi be egy szigorúan titkos helyre. Én nem sok amerikai akciófilmet nézek, de a múltkor a játszótéren mesélte az a gyerek, aki mindenkinek le akarta rúgni a fejét, mert állítólag az most a legmenőbb dolog. Nekem is le akarta, de aztán megkértem, hogy ne csinálja, -  és akkor nem csinálta.
   Na szóval, nekem van egy hasonlóan kifinomult képességem az emberek beazonosítására. Ahogy minden ember szeme más, úgy más minden ember füle is. Leginkább a fül lyukára gondolok, állítólag hallójárat a neve!?
Anya szerint van egy rossz szokásom: mindig, mindenkinek beledugom az ujjam a fülébe. Neve is van: FÜLEZÉS-nek hívjuk. Az alany általában ettől nem olyan boldog, de ez a szükséges rossz, amit a biztonság kedvéért el kell, hogy viseljen. Természetesen az én biztonságom kedvéért. Így azonosítom ugyanis az embereket. Az ujjam olyannyira kifinomult, hogy képes a hallójárat szélessége, hosszúsága, hőmérséklete alapján megállapítani, hogy biztosan azzal az emberrel vagyok-e  kapcsolatban, akire számítok, vagy annak egy szinte tökéletes hasonmásával, klónjával. Ezt amilyen gyakran csak tehetem, ellenőrzöm. Amikor valaki megölel, felvesz az ölébe, alvás előtt, félálomban is. Sosem tudhatom biztosan, hogy akit ilyen közel engedtem magamhoz, vagy az ágyamba engedtem, az az ember-e akire gondolok. Ezért ellenőrzöm újra, meg újra, meg újra...  Sajnos nincs mindenkinek ilyen ördögien kifinomult képessége, de ha megnövök kifejlesztek egy eszközt, és onnantól kezdve mindenki egyszerűen azonosítható lesz a füle alapján. Jól hangzik ugye? Ne is gondoljatok rá, hogy ellopjátok az ötletet!! Már rég levédettem.

Itt épp a kishúgom, Nóri személyi azonosságát ellenőrzöm.

Nálam járt a Télapó

Volt nálam a télapó. Nagyon sok mindent hozott, és beletette a csizmámba, meg mellé, mivel tényleg nagyon sok dolog volt. Szétszórt fickó lehet. Nem tudhatja pontosan, hogy hol lakom, mert mindkét Mamához is vitt nekem csomagot. Végül is igaza van. Valamelyiket csak megkapom. Szerencsére a Mamák el is hozták, úgyhogy annyi édességet kaptam, hogy nem is tudtam megszámolni. A jó öreg piros ruhás mindenre gondolt. Egy könyvet is kaptam tőle, amiben sok kép és történet van róla, és a manóiról. Mióta jól megtöltötte a csizmácskámat sokkal hálásabban, és gyakrabban olvasgatom, és olvastatom a történeteit. Bár a könyvben azt írják, hogy a télapó karácsonykor jön, de Anya azt mondta, hogy a magyar gyerekeknek karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot. A Télapónak azért kell korábban jönnie. Szerintem akkor a magyar gyerekek biztos mind nagyon jók, jobbak, mint a többiek, mert nekünk a Télapó is, és a Jézuska is hoz ajándékot. Szeretek magyar gyerek lenni!
Meg is tanultam néhány Télapó csalogató dalt. Először nem nagyon volt kedvem hozzá, de Anya azt mondta, hogy ha nem tanuljuk meg addig, amíg érkezik a jó öreg, akkor nem fogja tudni, hogy ebben a házban is gyerek van, és nem fog hozni semmit sem. Emiatt napokig csak énekeltem, biztos ami biztos... Meg is lett az eredménye!

Hallgassátok ti is!

Katt ide: http://www.facebook.com/photo.php?v=2403945742971&set=vb.1380934788&type=2&theater

Máté szótár

Egyre szebben és tisztábban beszélek. Korábban azért sokszor szótárra lett volna szükség, hogy Anyán kívül más is megértsen. Íme néhány nyelvújító törekvéseim közül:
Idem= Igen
Mem= Nem
Joc= Jó
Oroszbám= Oroszlán
Baboly= Bagoly
Tatóta, vagy mostanában Tataróta= Kakaóka
Elosaja, mostanában Elolvasni= Olvasd el!
Alutisz = Aludni
Inna-inna = Kérek inni
Szere Apa, mostanában nagyon szeretlek tégedetet= Szeretlek Apa
Anya deje fogi deje Nóita! = Anya gyere fogd meg a Nórikát, mert sír!

A felszólító módot, egyszerűen csak főnévi igenévvel fejezem ki:
Elolvasni! Aludni! Menni ki! Jönni játszani te! Fogni Nóitát!

Szösszenetek

Állandóan szórakoztatom Anyát a furcsa, kedves és vicces beszólásaimmal:

Felteszek egy kérdést, és gyorsan meg is válaszolom. Hallok valami hangot.
- "Mi vót? Én nem tudom azt mi vót. Motor vót!?"

Anya kicsit bogárfóbiás lett mostanában, és amint lát egyet a rózsaszín papucsával jól elveri és kiteszi az erkélyre, vagy az udvarra. Én természetesen hűen ápolom ezt a családi hagyományt. Épp egy szöszt püffölök iszonyatosan a fent említett papuccsal.
-Kisfiam mit csinálsz?
-"Ott van bodár. Megcsíp engemet!"

Játszok a szobában a játékokkal. Épp a cicával és a macival beszélgetek.
-Cica mi a baj? Szomorú vagy?
-Idem! Ühü-ühü, büdös vagyok.

Mama nagyon gyakran kérdezi meg, hogy nem szeretnék-e ráülni a bilikére. Erélyesen felszólítom, hogy ezt hagyja abba:
-"Nem mondod Mama bilitére!"

A gyógyító puszi mindig csillapítja a fájdalmam. Ha beütöm magam mindig szólok:
-Anya! Be ütöttem madam! Megpusziod?

Természetesen nem csak az ütésből eredő fájdalmat gyógyítja. Sokszor annyira belemerülök a játékba, hogy elfelejtek szólni, hogy bekakiltam. Sőt sokszor egyenesen letagadom. Anya a múltkor is kifakadt miatta:
-Máté, miért nem szóltál, hogy bekakiltál? Kicsípte a kaki a feneked. Fáj?
- Idem fáj. Megpusziod?
- Persze, de azért előtte letörlöm róla a kakit jó?
-Lendben!

Ha szólok is a kaki miatt, próbálok kicsit javítani a helyzeten és csak a pisit vallom be:
-Anya pisis vagyok.
Mostanában időnként mégis bevallom, vagy ha már kiderült kommentálom az eseményeket:
- "Van csípős kaki pelusban."





 

Szerintem Anya túl sokat eszik

Mostanában jöttem rá, hogy Anya túl sokat eszik. Ami a legrosszabb, mindent eleszik előlem, legalábbis megpróbálja. Mióta erre rájöttem szemfülesebb vagyok, és amint észreveszem rögtön kiabálok is neki :"Nem Te! Nem Te."
 A múltkor például épp kekszet eszegettem, erre alattomos módon kivett egyet a zacskóból és bedobta a szájába. Szerencsére résen voltam. Azonnal belenyúltam a szájába, kikapartam a falatot, és természetesen meg is ettem, hiszen az én kekszem nem az övé! Aztán a ropival is ezt csinálta. Sajnos akkor ő gyorsabb volt, mire észbe kaptam megrágta és le is nyelte. Mondogatta, hogy ott van a többi a zacskóban, persze én az egészet kiborítottam a földre, hogy tanuljon belőle. Szerinte hisztiztem, szerintem viszont teljesen jogos volt a felháborodásom.

A következő eset: épp vajas kenyeret eszegettem. Egy kis kenyérhéjat csócsáltam, amit aztán a tenyerébe köptem megőrzésre. Erre mit látok: azt is be akarja falni! Persze azt állította, hogy csak megvakarta az orrát azzal a kezével, de én biztos vagyok benne, hogy a csócsált kenyérhéjamra pályázott. Ezt elhiszitek, még azt is elenné előlem. Én persze hatalmas "Nem te!" felkiáltással rávetettem magam és gyorsan betömtem a számba a megőrzésre adott falatot. Többet nem bízom rá az ételt az bisztos!