Szösszenetek

Állandóan szórakoztatom Anyát a furcsa, kedves és vicces beszólásaimmal:

Felteszek egy kérdést, és gyorsan meg is válaszolom. Hallok valami hangot.
- "Mi vót? Én nem tudom azt mi vót. Motor vót!?"

Anya kicsit bogárfóbiás lett mostanában, és amint lát egyet a rózsaszín papucsával jól elveri és kiteszi az erkélyre, vagy az udvarra. Én természetesen hűen ápolom ezt a családi hagyományt. Épp egy szöszt püffölök iszonyatosan a fent említett papuccsal.
-Kisfiam mit csinálsz?
-"Ott van bodár. Megcsíp engemet!"

Játszok a szobában a játékokkal. Épp a cicával és a macival beszélgetek.
-Cica mi a baj? Szomorú vagy?
-Idem! Ühü-ühü, büdös vagyok.

Mama nagyon gyakran kérdezi meg, hogy nem szeretnék-e ráülni a bilikére. Erélyesen felszólítom, hogy ezt hagyja abba:
-"Nem mondod Mama bilitére!"

A gyógyító puszi mindig csillapítja a fájdalmam. Ha beütöm magam mindig szólok:
-Anya! Be ütöttem madam! Megpusziod?

Természetesen nem csak az ütésből eredő fájdalmat gyógyítja. Sokszor annyira belemerülök a játékba, hogy elfelejtek szólni, hogy bekakiltam. Sőt sokszor egyenesen letagadom. Anya a múltkor is kifakadt miatta:
-Máté, miért nem szóltál, hogy bekakiltál? Kicsípte a kaki a feneked. Fáj?
- Idem fáj. Megpusziod?
- Persze, de azért előtte letörlöm róla a kakit jó?
-Lendben!

Ha szólok is a kaki miatt, próbálok kicsit javítani a helyzeten és csak a pisit vallom be:
-Anya pisis vagyok.
Mostanában időnként mégis bevallom, vagy ha már kiderült kommentálom az eseményeket:
- "Van csípős kaki pelusban."