Fülezés

   Biztos ismeritek az amerikai filmekből azt a rendszert, amikor egy embert úgy azonosítanak, hogy egy gép belekukucskál a szemébe és leolvassa a retináját, és csak utána engedi be egy szigorúan titkos helyre. Én nem sok amerikai akciófilmet nézek, de a múltkor a játszótéren mesélte az a gyerek, aki mindenkinek le akarta rúgni a fejét, mert állítólag az most a legmenőbb dolog. Nekem is le akarta, de aztán megkértem, hogy ne csinálja, -  és akkor nem csinálta.
   Na szóval, nekem van egy hasonlóan kifinomult képességem az emberek beazonosítására. Ahogy minden ember szeme más, úgy más minden ember füle is. Leginkább a fül lyukára gondolok, állítólag hallójárat a neve!?
Anya szerint van egy rossz szokásom: mindig, mindenkinek beledugom az ujjam a fülébe. Neve is van: FÜLEZÉS-nek hívjuk. Az alany általában ettől nem olyan boldog, de ez a szükséges rossz, amit a biztonság kedvéért el kell, hogy viseljen. Természetesen az én biztonságom kedvéért. Így azonosítom ugyanis az embereket. Az ujjam olyannyira kifinomult, hogy képes a hallójárat szélessége, hosszúsága, hőmérséklete alapján megállapítani, hogy biztosan azzal az emberrel vagyok-e  kapcsolatban, akire számítok, vagy annak egy szinte tökéletes hasonmásával, klónjával. Ezt amilyen gyakran csak tehetem, ellenőrzöm. Amikor valaki megölel, felvesz az ölébe, alvás előtt, félálomban is. Sosem tudhatom biztosan, hogy akit ilyen közel engedtem magamhoz, vagy az ágyamba engedtem, az az ember-e akire gondolok. Ezért ellenőrzöm újra, meg újra, meg újra...  Sajnos nincs mindenkinek ilyen ördögien kifinomult képessége, de ha megnövök kifejlesztek egy eszközt, és onnantól kezdve mindenki egyszerűen azonosítható lesz a füle alapján. Jól hangzik ugye? Ne is gondoljatok rá, hogy ellopjátok az ötletet!! Már rég levédettem.

Itt épp a kishúgom, Nóri személyi azonosságát ellenőrzöm.