A pisi és a kaki az enyém, és legszívesebben nem is szabadulnék meg tőle, de hát kell. Anya pedig mindig leszid, ha nem a megfelelő helyre kerülnek ezek a dolgok.
A múltkor előadott egy elég hihetetlennek tűnő sztorit arról, hogy a kaki nagyon szeretne bemenni a wc-be, mert ott várják a barátai, akikkel együtt játszhat. Persze nem nagyon hittem el. Megkérdeztem, hogy pontosan miket játszanak, ott van-e a családja is, és még jópár dolgot a kakik wc-beli életével kapcsolatban.Minden kérdésemre válaszolni tudott, úgyhogy egyelőre lezártnak tekintem a dolgot. Ettől függetlenül továbbra is úgy gondolom, hogy nálam van a legjobb helyen.
Anya onnan tudja, hogy kakilnom kell, hogy lábujjhegyen, a fenekemet alaposan összeszorítva futkosok föl-alá.
Ilyenkor általában elhangzik a kérdés- ugye-, hogy kakilnom kell-e. Én ezt természetesen letagadom. Erre jön a felszólítás, hogy mivel látja rajtam, hogy kakilnom kell, azonnal menjek és üljek a wc-re.
Én még mindig megpróbálom húzni az időt.
-Nem kell kakiklnom, csak egy kicsit futkosok.
Amikor felemeli a hangját, hogy azonnal üljek a wc-re, és ezt megerősítve a kezemnél fogva odahúz, tudom, hogy ezt bizony már nem lehet elkerülni.
-Jól van, nem bánom! - felkiáltással nyugtázom, hogy bizony sikerült meggyőznie.
Azért gyakran magamtól is elmegyek, igaz, kihúzom ameddig lehet.
Időnként előfordul, hogy ki-kilóg a vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése