Nagyon szeretek bújócskázni.
Persze nem (csak) a hagyományos szabályoknak megfelelően. Sokszor bújok olyan helyre, ahonnan azonnal látszom, amint a hunyó kinyitja a szemét, és elvárom, hogy tegyen úgy egy ideig, mintha nem látna.
Olykor elmagyarázzák, hogy olyan helyet kellene keresnem, ahol nem látszom azonnal. Időnként találok is ilyet, és ennek annyira örülök, hogy ötször egymás után is képes vagyok ugyanoda bújni, sőt, ebből nem csinálok titkot sem, a hunyót eleve úgy küldöm el, hogy ezt közlöm vele.- Te menj számolni, én addig elbújok az autó mögé!
Számolás: szigorúan 20-ig, hiába mondogatja Apa, hogy 10-ig is elég, úgyis csak a szobában fog búvóhelyet keresni.
Számolás végén felkiáltás: Aki bújt, nem, megyek megkeresem!
A másik bújócskázási módnak kérem szépen szigorú forgatókönyve van.
Úgy kezdődik, hogy Apa, vagy én bebújunk a takaró alá, a másik pedig úgy csinál, mitha ezt nem tudná. Ekkor jön a jól bevált színészkedés, és az elmaradhatatlan parafrázisok, hogy ugyan hova is bújhatott ez a kisfiú( vagy Apa). Ezután, a takaró alatti kidugja valamelyik testrészét, vagy furcsa hangot hallat, amire a másik jól bevált: -"látok egy lábacskát, vagy a biztos itt van egy kutyus a takaró alatt" sémájára épülő felkiáltással válaszol.
Végül pedig következik a katartikus megtalálás.
Érthető tehát, hogy fel vagyok háborodva, ha egyszer-egyszer egyes lázadó egyének (nevezetesen Apa) el szándékoznak térni a hagyományainktól, és gaz módjára a függöny mögé bújnak.
- Apa ne bújjál mindig oda! Bújjál a takaró alá!
- Látok egy lábacskát! (Apa 45-ös lábára gondoltam)
Apa nevetve mondja - Nagyon szeretlek!
Következtetés a részemről - Azért, mert nagyon vicces vagyok?
Persze nem (csak) a hagyományos szabályoknak megfelelően. Sokszor bújok olyan helyre, ahonnan azonnal látszom, amint a hunyó kinyitja a szemét, és elvárom, hogy tegyen úgy egy ideig, mintha nem látna.
Olykor elmagyarázzák, hogy olyan helyet kellene keresnem, ahol nem látszom azonnal. Időnként találok is ilyet, és ennek annyira örülök, hogy ötször egymás után is képes vagyok ugyanoda bújni, sőt, ebből nem csinálok titkot sem, a hunyót eleve úgy küldöm el, hogy ezt közlöm vele.- Te menj számolni, én addig elbújok az autó mögé!
Számolás: szigorúan 20-ig, hiába mondogatja Apa, hogy 10-ig is elég, úgyis csak a szobában fog búvóhelyet keresni.
Számolás végén felkiáltás: Aki bújt, nem, megyek megkeresem!
A másik bújócskázási módnak kérem szépen szigorú forgatókönyve van.
Úgy kezdődik, hogy Apa, vagy én bebújunk a takaró alá, a másik pedig úgy csinál, mitha ezt nem tudná. Ekkor jön a jól bevált színészkedés, és az elmaradhatatlan parafrázisok, hogy ugyan hova is bújhatott ez a kisfiú( vagy Apa). Ezután, a takaró alatti kidugja valamelyik testrészét, vagy furcsa hangot hallat, amire a másik jól bevált: -"látok egy lábacskát, vagy a biztos itt van egy kutyus a takaró alatt" sémájára épülő felkiáltással válaszol.
Végül pedig következik a katartikus megtalálás.
Érthető tehát, hogy fel vagyok háborodva, ha egyszer-egyszer egyes lázadó egyének (nevezetesen Apa) el szándékoznak térni a hagyományainktól, és gaz módjára a függöny mögé bújnak.
- Apa ne bújjál mindig oda! Bújjál a takaró alá!
- Látok egy lábacskát! (Apa 45-ös lábára gondoltam)
Apa nevetve mondja - Nagyon szeretlek!
Következtetés a részemről - Azért, mert nagyon vicces vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése