Nemrég Fonyódon töltöttem néhány napot, ahol megtanultam, hogy engem nem simán csak Máténak, hanem Beliczky Máténak hivnak, ugye szerintem franciásan továbbra is jobban hangzik.
Bemutatkozom tehát, a nevem Belicisz Matisz. Természetesen ebből következett, hogy a család azon ágának mindegyikét Belicisznek hivják, úgy mint Belicisz Apa, Belicisz Mama, Belicisz Papa, Belicisz Juda, Belicisz Nona, akkor is ha esetleg nem úgy hivják őket valójában.
A nagypapák megkülönböztetésével nem volt gond, az egyiket Papának, a másikat Gyapának hivják, de a Mamáknak egy ideig ugyanaz volt a nevük. Nemrég azomban elmesélték, hogy az egyik mamát Erszi Mamának hivják ahogy én hivom Ezis Mama. Miután Fonyódon mindenki Belicisz, ezért gondoltam Pilisen biztos mindenki Erzsi. Erzsi/Ezis Gyapa, Ezis Babu,
Ezis Sz Sz.
Ezután a felismerés után kezdődött a nagy szóösszekapcsolási mánia. Panda Maci - Borisz mellett a másik kedvenc plüssállatom, a harmadik pedig Öcsi, - kicsi bady, ahogy Anya hivja a kis alul kapcsolós ruhámat, ami sohasem hiányozhat rólam, nehogy megfázzon a derekam...
Néhány fontos szót már korábban megtanultam, pl. üres, meleg, mem (nem), nincs, - ez utóbbi kettőt előszeretettel alkalmazom párban, ha azt kérdezik, hogy van-e kaki a pelusban -pelus természetesen.
Mostanában ezeket pakolom össze egy másik, már ismert, vagy esetleg most tanult szóval: gyere pelus, nem meleg, pot jó (pont jó), esetleg pont jó meleg, gyere Anya, gyere most, és amivel Anyát most megijesztettem, hogy ebéd közben közöltem vele, hogy 'meleg répa, és meleg gombóc' (májgombóc leves volt az ebéd), aztán - látva Anya arcán az ijedtsége, hogy esetleg túl meleg ételt tett elém - hozzátettem, hogy 'pont jó meleg'
Igy halad tehát a beszédfejlődésem. Napról napra egyre többet tudok közölni a körülöttem lévő felnőttekkel, akik az én korábbi, sokkal fejlettebb nyelvemet nem értik, ezért kénytelen vagyok én megtanulni az övéket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése