Tagadhatatlanul hatással vagyok a környezetemre. Sokan átveszik a menő szófordulataimat, és tovább terjesztik.
Amikor kisebb voltam, nem bajlódtam feleslegesen a szavak tökéletes kimondásával,csak az elejét mondtam, a többit pedig nekik kellett kitalálni. Csakhogy mindenki olyan értetlennek, és fantáziátlannak bizonyult, hogy most már kénytelen vagyok végigmondani a szavakat. Pl.:
Szeretlek helyett: Szere "Szere Apa" A szüleim egymás között továbbra is ezt a verziót használják.
Aztán, volt egy kedvenc hangom, a Cé. Tényleg nagyon szerettem, ahova csak lehetett kitettem. Általában a szavak végére: egyc, kettőc, hároc, (egy, kettő, három) Joc (jó helyett). Ez utóbbi Apa munkahelyén olyannyira elterjedt, hogy különleges fejlődésnek indult. Először csak mindenki ezt mondta a jó helyett, aztán Joc-i-nak kezdték el szólítani egymást. Joci lett Apa neve a játékokban, sőt, még egy focistát is elneveztek Jocinak a csapatukban. (facebook játék).
Mostanában vicces beszólásaimat és különleges "tájszólásomat" veszik át. Pilisen töltöttem néhány napot, ennek köszönhetően már két iskolai osztály is megfertőződött. Barbié és Szilvié.
Általános köszönésként a "Szia Bébi"-t alkalmazzák. Ha valami történik, esetleg furcsa hangot hallanak rögtön élnek az " Éz te vótá?" (Ez te voltál?) kérdésemmel. Volt alkalmuk megjegyezni a mondat helyes kiejtését, amikor ugyanis ott voltam, gyakran furcsa hangokat adtak ki. Én persze rögtön rákérdeztem: "Éz te vótá? Természetesen mindig letagadták, ráfogták a kismadárra, vagy valamelyik másik állatra, de engem nem lehet csak úgy becsapni.
Az előző kérdésnek egy korábbi, nem annyira elterjedt verziója a : "Mi vót? Én nem tudom azt mi vót! Motor vót" Ezzel a párbeszédnek látszó kis monológgal általában akkor éltem, amikor Anya próbált rávenni egy kis délutáni alvásra. Bármit hallottam megkérdeztem, hogy "Mi vót?" Anya néhányszor válaszolt valamit, vagy azt, hogy motor volt, vagy azt, hogy nem tudja, hogy mi volt, de nem is számít, inkább aludjak. Nos ebből dolgoztam ki ezt a választ már nem igénylő kis kérdez-feleleket.
Amikor kisebb voltam, nem bajlódtam feleslegesen a szavak tökéletes kimondásával,csak az elejét mondtam, a többit pedig nekik kellett kitalálni. Csakhogy mindenki olyan értetlennek, és fantáziátlannak bizonyult, hogy most már kénytelen vagyok végigmondani a szavakat. Pl.:
Szeretlek helyett: Szere "Szere Apa" A szüleim egymás között továbbra is ezt a verziót használják.
Aztán, volt egy kedvenc hangom, a Cé. Tényleg nagyon szerettem, ahova csak lehetett kitettem. Általában a szavak végére: egyc, kettőc, hároc, (egy, kettő, három) Joc (jó helyett). Ez utóbbi Apa munkahelyén olyannyira elterjedt, hogy különleges fejlődésnek indult. Először csak mindenki ezt mondta a jó helyett, aztán Joc-i-nak kezdték el szólítani egymást. Joci lett Apa neve a játékokban, sőt, még egy focistát is elneveztek Jocinak a csapatukban. (facebook játék).
Mostanában vicces beszólásaimat és különleges "tájszólásomat" veszik át. Pilisen töltöttem néhány napot, ennek köszönhetően már két iskolai osztály is megfertőződött. Barbié és Szilvié.
Általános köszönésként a "Szia Bébi"-t alkalmazzák. Ha valami történik, esetleg furcsa hangot hallanak rögtön élnek az " Éz te vótá?" (Ez te voltál?) kérdésemmel. Volt alkalmuk megjegyezni a mondat helyes kiejtését, amikor ugyanis ott voltam, gyakran furcsa hangokat adtak ki. Én persze rögtön rákérdeztem: "Éz te vótá? Természetesen mindig letagadták, ráfogták a kismadárra, vagy valamelyik másik állatra, de engem nem lehet csak úgy becsapni.
Az előző kérdésnek egy korábbi, nem annyira elterjedt verziója a : "Mi vót? Én nem tudom azt mi vót! Motor vót" Ezzel a párbeszédnek látszó kis monológgal általában akkor éltem, amikor Anya próbált rávenni egy kis délutáni alvásra. Bármit hallottam megkérdeztem, hogy "Mi vót?" Anya néhányszor válaszolt valamit, vagy azt, hogy motor volt, vagy azt, hogy nem tudja, hogy mi volt, de nem is számít, inkább aludjak. Nos ebből dolgoztam ki ezt a választ már nem igénylő kis kérdez-feleleket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése