Idegtépő szokásiam

Egy ilyen kisgyereknek minden új és érdekes, mindent szeretne tudni és megismerni, - állítólag. Ez nálam sincs máshogy. Az egészen rövid, és kevésbé idegesítő, ellenben szavak tanulására alkalmas "Ez mi?" korszakomat felváltotta a cselekvésekre irányuló "Mit csinálok? És közben mit csinálok?" korszak.
Van, amikor egész sokáig nem jut eszembe megkérdezni, hogy "Mit csinálok?", de amikor eszembe jut, akkor hosszú perceken keresztül szekálom vele családom tagjait (főleg Anyát).  Sokszor csak egy ujjmozdulatnyi különbség van a két mozdulat között.

A legújabb őrület a "Mit mondtál? És én mit mondtam?" 
 Lejátszódik egy beszélgetés, ami után bevetem a kérdéssort, aminek köszönhetően a környezetemnek az egész beszélgetést meg kell ismételnie. Ezzel edzem a memóriájukat, és ellenőrzöm, hogy valóban figyelnek-e arra, amit mondok.
Ebből fejlődött ki a fali matrica állatok közötti párbeszédek kreálása, ill. kreáltatása. "Az elefánt mit mond a kígyónak? A kígyó az elefántnak? Az elefánt a zsiráfnak?"  Sokszor az összes szereplőt párosítom az összessel, természetesen oda-vissza. Apa biztos nagyon büszke rám, hogy ilyen korán kombinatorikával foglalkozom...