Étkezés

Szerintem az étel sokszor még főzés után is menekül. Még azok is, amik eredetileg nem sok állati összetevőt tartalmaznak. Ilyen például a tészta.
Ebéd közben Anya sokszor kanalat is, és villát is elém tesz, hogy próbálkozzak csak azzal, amelyik jól esik. Először kanállal próbálkoztam. Anya látva, hogy csak 1-1 tésztát sikerül kihalásznom a tányérból azt a tanácsot adta, hogy fektessem el jobban a kanalat, és úgy nyúljak a tészta alá, hátha több rajta marad.
- "Hiába!" - sóhajtottam fel lemondóan. - "Hiába próbálom, a tészta mindig elszalad!"
Aztán villára váltottam és hangos -"Nyá-nyá"- val kísérve döfködtem a villát a tésztákba, szintén váltakozó sikerrel.
-"Inkább megszúrkálom." - kommentáltam a történteket.

A tészta egyébként a kedvencem, nem hiába, Rómában készültem...
Barbi kérdezte régebben, amikor épp darálthús-tészta kombinációt ettem, hogy szeretem-e a husit.
-"Én a tésztát szeretem!" - válaszoltam teljes természetességgel.
Mostanra odáig jutottam, hogy még a darált húst is képes vagyok lekapargatni a tésztáról. Kicsit ugyan tovább tart így egy-egy étkezés, de én mondom megéri!

Amit még szeretek, az a duicucor (gumicukor). Jóformán bármit hajlandó vagyok megtenni érte.
Az ereimben vér helyett Bubu (Kubu, gyümölcslé) folyik.
A boltban pedig általában a Matyiszt (Smarties) választom, ha csak egyet lehet elhozni.